Portrék és útirajzok

A


kiadóval egyetértésben először –


ebben a


kötetben –


azok a publicisztikai írások jelennek meg, melyek az „én


elbeszéléseimnek”, történeteimnek alapjául szolgáltak.


Emlékek emberekről, nevelőkről, alkotókról, szerzőkről.


Találkozásokról. Történelmi elődökről, akiknek emlékét


annak idején szívesen idéztem, kortársakról, akiktől sokat


tanultam, s fontosnak tartottam munka közben, jeles évfordulójuk


alkalmából, elvesztésük idején, hogy elmondjam:


mit is jelentenek szerintem a nevelésügy számára,


mit is jelentenek számomra. Nem teljes ez a szubjektív


„pedagógiai ki kicsoda”, de sok szempontból mégiscsak


megrajzol egy korképet, a XX. század második felében


eszmélő, a nevelés ügye iránt elkötelezett pedagógusértelmiségi


hivatkozás- és kapcsolatrendszerét. Aztán


emlékek sorakoznak meghatározó külföldi tanulmányutakról,


tanúsítványok az európai, a világ nevelésügyi


szakembereinek gondolkodásmódjával való találkozások


élményeiről. E körben még nagyobb a szubjektivitás.


Mennyi véletlenen múlott, hogy hová juthattam el!


S mégis úgy vélem: ez a tabló is jellemez valamit.