Diszharmónia

Mintha egy olasz neorealista film peregne a szemünk előtt,




úgy olvassuk a Diszharmóniá-t. Mint




minden Tatay-regényben, ebben is áradó cselekményt, fordulatos történetet




kapunk a jól jellemzett alakok mellett. Sára szép szőke kislány a regény




elején. Az első jelenetek egyikében szülei, akik véletlenül meztelenségében




pillantják meg, elámulnak: felnőtt a lányuk, noha épp csak gimnazista. A regény




végén Sára elvált asszony, s tündéri kislányát Zita, Sára anyja éppen kilopja




az országból. A két időpont között eltelt években akaratok és szándékok,




szenvedélyek és hideg érdekek csapnak össze. A történet számos része akárha a




bűnügyi irodalomból került volna a regénybe. De itt, a regény meseszövésében




tartalmas lélektani motiváció, kitűnő megfigyelések erezik át. Az író hangja




nyugodt, egyenletes, első látszatra szenvtelen, de a tárgyilagos előadásmódot




helyenként tartózkodó együttérzés vagy élénk humor, másutt irónia, sőt gúny




színezi át. A Diszharmónia mai




történet, de kísérteteivel jelen van benne a múlt is.