Árva lelkek

„Aznap egész délután takarított a kisasszony. Az egyházhoz csak




késő délután ment be, rövid időre. Mikor este hazatért, kulccsal a kezében




sokáig tétovázott az ajtó előtt. Úgy érezte, mintha idegenek telepedtek volna a




lakásába… Ahogy benyitott, forralt bor szagot érzett. Ez a merőben szokatlan




illat annyira meglepte, hogy egy pillanatra visszalépett a küszöbről. Aztán




mégis bement. Ahogy rátette kezét a villanykapcsolóra, megpillantotta, hogy a




két tégla közül s mellettük világosság szűrődik fel odalentről. Az ajtót, mely




a folyosóra nyílt, nyitva hagyta egy kicsit, bár hideg volt odakünn. Mintha ez




védelmet nyújtott volna neki szörnyű védtelenségében…”