Új verseskötetében hősünk, Mihály András (aki egyébként öreg, vidéki tanító) kísérletet tesz arra, hogy értelmezze saját életét, emlékeit, gyermekkorát, magyarságát és felnőtt életének meghatározó eseményeit. Ebből az értelmezésből szeretne mások számára is használható tanulságokat vonni.


Meghatározó eseményei a születés, a halál, a szerelem, a barátság, és a szeretett ember elvesztése. Ezek helyszíne, a lakóhely, a szülői ház, és a szülők emlékezete adják az alapvető kereteket. Fontosak az átélt fenyegetések, korlátozások, a sikerek, vagy éppen a szabadság kiteljesedése. Isten jelenléte, a sátán ígéretei, a hazugság és ellenségeink megismerése igazítják utunkat.


Ha éppen úttalannak és céltalannak érezzük magunkat, akkor pillantsunk vissza arra az útra, amelyen születésünk óta járunk. Ezt az útvonalat képzeletben hosszabbítsuk meg a jövő felé és meg fogjuk találni a következő lépéseink irányát. Célunk is ott van, az út végén.