„…gyerekkori álmomról semmiképpen nem akartam lemondani. »Az igazságot, a jog százszázalékos érvényesülését szeretném szolgálni, ezért rendőr leszek« – ezt a mondást már szinte mindenki hallotta tőlem, mivel gyakran felemlegettem.


És így is lett…


Egy kisvárosi kapitányságon kezdtem a munkát, ahol természetesen szolgálati viszonyom legelején kezdőként számoltak velem. Tisztában voltam azzal, hogy – úgy elméletben, mint a gyakorlatban – sokat kell még tanulnom.


Az első évet követően, miután teljesítettem a szakirányú továbbképzés követelményeit, az elméleti tudásom megvolt. Ugyanakkor hátravolt még az »élet iskolája«, a gyakorlat.


Senkinek, még a közvetlen családtagjaimnak sem árultam el, hogy munkaviszonyom kezdetétől fogva feljegyeztem a velem történteket, az első, majd az azt követő komolyabb ügyekben való részvételemet, mindenkori szerepemet.”