Egy vagyon nélküli társnő. Egy kőhöz kötött gróf. És egy szerelemgyártó özvegyasszony, aki pontosan látja, amit ők ketten túl félénkek, hogy beismerjenek.

Hannah Jones mestere az átlátszóvá válásnak. Mint a Rosstrevor Ház előkelő termeiben alkalmazott társalkodónő, jól ismeri a helyét — mosolyog a vacsorákon, tölti ki a társasági űrt, és soha nem engedi meg magának, hogy azt kívánja, ami nem lehet az övé. Huszonnégy évesen beletörődött, hogy öreglány lesz. Vagy legalábbis ezt mondogatja magának, miközben napi szinten szemtanúja annak az őrjítő, szenvedélyes szerelemnek, amiről úgy érzi, örökre elkerüli majd.

Aztán egy összetört hintó és egy veszélyes walesi út Patrick Belconnent, Tullamore grófját hozza az ajtajához — sötét szemű, elbűvölően szexi, és egyszerűen túl nagy érdeklődést tanúsít egy nő iránt, akinek sem pénze, sem oka nincs arra, hogy felkeltse egy gróf figyelmét. Minden lopott pillantás, minden véletlen összeütközés, minden melegség, amit egyáltalán nem szabadna éreznie, emlékezteti Hannah-t arra a hatalmas szakadékra, ami kettejük világát elválasztja. Ismeri a szabályokat. Ő maga segített megalkotni őket. És mégis, ő mindig megtalálja.

Amikor egy intrikákat szőő özvegyasszony irányítja minden ülésrendet, a ház tele van reménykedő, férjhez menendő lányokkal, és saját makacs szíve is ellenkezik — képes lesz-e megvédeni magát attól a férfitól, aki láthatóan elszántan akarja megtörni minden jó modort, mielőtt sokkal többet veszít, mint csak a lélekjelenlétét?