Hol tart ma a magyar science fiction?

Kik a kortárs magyar science fiction legkedveltebb és kevésbé ismert szerzői, és milyen irányzatokat képviselnek? Lesz-e helye a műfajnak a nemzetközi színtéren, vagy továbbra is rejtett kincs marad? Miért nem jelent meg magyar spekulatív regény teljes angol fordításban egyetlen jelentős nyugati kiadónál sem, miközben a hazai rajongók körében új kedvencek sora született Gáspár Andrástól és Veres Attilától Markovics Botondon át Moskát Anitáig vagy Rusvai Mónikáig? Mi hiányzik ahhoz, hogy a magyar filmek is áttörjenek nemzetközileg, miközben elismert művészrendezők rendszeresen alkotnak a műfajban? A választ talán a kisebb sikerek mutatják: novellák és kamaramozik terén már mutatkoznak azok az előrelépések, amelyek jelzik, hogy a magyar science fiction készen áll a globális színtérre.

Ez az első tanulmánykötet, amely átfogó képet próbál adni a kortárs magyar spekulatív irodalom és film állapotáról – a klímafikciótól és poszthumán jövőképektől a jellegzetesen közép-európai hangvételű alternatív történelemig, illetve a vallásos science fictionig. Ismert kritikusok és fiatal kutatók írásai vizsgálják, hogyan szólaltatja meg a globális trendeket – és mindeközben hol marad sajátosan magyar vagy közép-európai – ez a gyorsan formálódó műfaj. A kötetet Rusvai Mónikával és a Műanyag égbolt rendezőivel folytatott beszélgetés zárja,  amelyből megtudhatjuk, mi lesz velünk és a növényekkel, az alkotók szerint, ha már a Nap sem lesz meg.