„– Fontosabb viszont, hogy a művészetben minden megtehető. Úgy értem, hogy tényleg minden. Nézze csak meg a középkori művészetet, a reneszánszt, az avantgárd és a posztmodern irányzatokat. A huszadik századot, vagy akár a hulladék romantikát. El tud képzelni olyat, ami ezekben nem történt meg? Most ezennel más világba érkeztünk. A műnek része annak története és kontextusa is. Igazán értékelni és érzékelni csak ezek figyelembevételével lehet. Például, ha Averroëst olvassa, ismernie kell a középkori Córdobát és Bagdadot. Ha Sosztakovicsot hallgat, elengedhetetlen, hogy tisztában legyen Sztálin hatalmi technikáival. Ha az Ulyssesst olvassa, nem árt, ha ismeri Homéroszt. Ha egy Balla-képet lát, ismernie kell a fasizmust, és ha a szemétre való Csajkovszkijt hallgatja, figyelembe kell vennie a vén pedofil őszinte érzéseit. A kontextusok és a motiváció. A művészetben tehát minden megtehető, a mindennek ugyanakkor része a keletkezés kontextusa is. Ami pedig a művészetben megtehető, az a műalkotás érdekében is megtehető, ha pedig a műalkotás érdekében is megtehető, akkor ki kell mondani azt, hogy a művészet érdekében minden megtehető. Minden. Ezt tessék végre megérteni. Amikor arra gondolok, hogy minden, akkor szó szerint értem. Minden – mondta, és már nem a lányra nézett, hanem egyenesen bele a kamerába. – Minden.

A nedves törzsű fák között most én is kimondom.

– Minden.”