A herceg

„Ki ismerheti meg sajátmagát? Ki az, aki őszinte sajátmagához? Ahogy én




most itt beszélek magához, józanul és kissé kenetesen, mit tudom én, azt




mondom-e, amit mondani szeretnék? Őszinte vagyok-e? Most, amikor




komolyan beszélek, az igazi érzéseimet és szempontjaimat fejezem-e ki?




Nem az imént voltam-e őszinte és igaz, mikor tréfából azt kérdeztem




magától: ne öljem-e meg az urát? Ki tudja, mi van bennünk, mi rejtőzik,




mi lappang, mi kér utat kifelé? Azért mondom csak: meglepetések érhetik




még magát is! Azért ne vegye dogmáknak, amiket az imént mondott, noha




tudom, hogy minden szava igaz és aszerint él is!”