A meztelen táncos

„Ryll Thean belenézett. A tükör




visszavetítette képét, egy sárga, elefántcsontszerű arcot, mely sima




volt, redőtlen, a szoborszerű homlokot, a nagy fekete szemeket, melyek




búsan néztek, a szájat, melynek két szélébe mintha egy szobrász vésett




volna két kicsiny, kemény, merőleges vonalat. A száj volt ez, szigorú




vonalával, halvány rózsaszínével, az énekesnő szája, mely a világ




legszebb hangjának bűvöletét varázsolta az emberek szívébe, a száj, mely




énekelt, játszott, zokogott és kacagott a festék alatt, amelyet




megjelölt a szenvedély és a gyász, s amely gőggel tudta elrejteni minden




titkát egy gazdag és ragyogó életnek... A száj, mint egy apáca szája,




aki cellája rejtekében sokat álmodik és sokat gondolkodik, és ismeri a




legfinomabb elragadtatásokat és a legridegebb lemondást, akinek ismerős a




halál és nyugtalanító teher az élet, durva teher, amit le kell vetni… A




száj, amely elfeledte az élet italának édességét és forróságát és csak




játszott szerelmeken keresztül érezte meg újra és újra, hogy másnap




megint elfelejtse...”